Szerintem közülünk mindenki ismerheti azt a lelkiismeretfurdalás-szerű érzést, amikor későn este azzal a tudattal megyünk aludni, hogy aznap gyakorlatilag semmit nem csináltunk anime nézésen kívül... Nos, én elég kellemetlenül szoktam érezni magam, miután együltő helyemben végignéztem ki tudja hány részt, és megpróbálom elhessegetni a fejemből a gondolatot, hogy visszafordíthatatlanul "elvetemült" OTAKU (= szélsőséges rajongó - szerk.megj.) lett belőlem, ami nem egészen normális. DE vannak akiknek ez teljesen normális, sőt...

Sasahara Kanjinak, mint friss diáknak választania kellett, hogy milyen klubhoz csatlakozzon az iskola keretein belül. Mivel mindenképpen az anime-manga-játékok témakörben szeretette volna megosztani másokkal a gondolatait, a GENSHIKEN-re esett a választása (Genshiken = "Gendai Shikaku Bunka Kenkyuu Kai" = "Contemporary Visual Culture Research Organization" / "Kortárs Vizuális Kultúra Kutató Szervezet"), ahol olyan "érdekes" emberekkel hozta össze a sors, akikre az ismertetőm elején célozgattam, és akik nem is féltek beismerni ezeket a "hajlamaikat".
Kosaka, Kugayama, Ohno, Tanaka, és Madarame (főleg Madarame ^ ^") klasszikus példák arra, hogy az ember mi mindenre képes, ha egyszer már belekeveredett az animék világába (többek között...). Az ő mindennapjaikról szól ez az egész anime, pont azért, mert olyanok számára, akik nem ismerik jól ezt a műfajt, teljesen természetellenesnek tűnhet a magatartásuk. Ezekre az emberekre példa Kasukabe Saki is, aki csak azért lépett be a Genshikenbe, hogy kövesse Kosakát, a szerelmét, bármennyire utálja is a Madarame féle őrült otakukat. (Ezt az ellenérzését nem is vonakodik a többiek tudomására hozni.)

Ez az anime (illetve eredetileg a manga változat) semmilyen különleges tartalmat nem hordoz, minden részletében a hétköznapi életen alapul, kivéve a szereplőket. Az egészben csak az a lényeg, hogy azok, akik az egész életüket bírnák áldozni a mangák és az animék műfajára, miként viszonyulnak a külvilághoz, azokhoz az emberekhez, akiket esetleg egyáltalán nem érdekli az, ami nekik kitölti minden napjukat, és fordítva.

Bennem igazából nem hagyott mély nyomokat a Genshiken, de úgy érzem mindenképpen érdemes volt megnézem, minden részén remekül szórakoztam annak ellenére, hogy ez nem az a féle "súlyos anime", amit az ember hónapokig nem felejt el.
Szóval ha valaki könnyed kikapcsolódásra, és nevetésre vágyik, arra hogy lássa milyenek lehetünk mi, "anime mániások" olyanok számára, akik nem érintettek a témában, annak nagyon tudom ajánlani. Akik inkább az elvont, elgondolkodtató műfajt szeretik, azok próbálkozzanak mással.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés