Szerintem nem én vagyok az egyetlen animefan, akit érdekelnek a művészetek. Márpedig ez a sorozat a művészeteket állítja a középpontba, úgy, hogy közben három ember kalandjait mutatja be. Fujita Reiji egy nagyon tehetséges és intelligens ember, aki odavan a művészet minden formájáért. Miután végzett a képzőművészeti egyetemen, a New York-i Metropolitan Múzeum egyik legjobb kurátora és restaurátora lett. Egy sajnálatos eset miatt azonban távozni kényszerült a MET-től. Napjainkban egy kétes hírű képtárat vezet Tokióban, melynek neve Gallery Fake. A képtár híres festmények másolatait forgalmazza, de a felszín alatt Fujita komoly értékeket képviselő eredeti festményekkel és műtárgyakkal is üzletel. Halifa Sara egy kis közel-keleti ország elárvult hercegnője. Azután, hogy hazáját a szomszédos ország lerohanta és menekülni kényszerült, Sara-t Fujita veszi pártfogásába. Ezek után jóban-rosszban együtt vannak, és Sara asszisztensként segít Fujitának a Gallery Fake-ben (megjegyzendő, hogy Sara szerelmes is Fujitába és féltékenységének köszönhetően sok humoros dolog is történik Reijivel :). Mitamura Sayoko a tokiói Takada Múzeum újonnan kinevezett fiatal igazgatónője, és nem nézi jó szemmel Fujita tevékenységeit. Mitamura főhősünkhöz hasonlóan magasan képzett és művelt személy, aki szerint a művészet nem lehet piszkos alkuk tárgya, ezért ahol tud, keresztbe tesz Reijinek. Kettejük egymás iránt érzett ellenszenve a sorozat első részeiben meghatározó szerepet játszik, de amikor jobban megismerik egymást, rájönnek, hogy mindkettőjüknek ugyanaz a fontos, és Fujitát sem a pénz, hanem a művészet érdekli.
Az anime érdekessége, hogy az átlagos ember is bepillantást nyer a műkincs-kereskedelem elüzletiesedett világába, és számos híres helyet, múzeumot ismerhetünk meg általa. A kliséket jelen esetben elfelejthetjük, mert ez egy teljes mértékben eredeti alkotás. Sajnos Európában és Amerikában kevésbé ismert, viszont Japánban kellő ismeretségnek örvend. Ezt bizonyítja az is, hogy még PSP játékot is készítettek belőle.

Most azt is gondolhatná az ember, hogy ez a sorozat unalmas, mert a manapság méltánytalanul nem túl népszerű képzőművészetekről szól. Pedig koránt sincs így. Minden epizód egy-egy műalkotás körül forog, de a különböző bűnözők, konkurensek, régi ellenségek, a humor és egy csipetnyi romantika gondoskodnak arról, hogy ez az anime igazán mozgalmas és érdekes legyen. A három főszereplőn kívül vannak még visszatérő karakterek, de a részenként megjelenő többi mellékszereplő is elég sajátos személyiség ahhoz, hogy még részek múlva is emlékezzen rájuk az ember.
Fontos kiemelnem, hogy az alkotók remek munkát végeztek, a festmények pontosan olyanok, mint a valóságban, a karakterek aprólékosan rajzoltak és jól animáltak, valamint a hátterek is gyönyörűek. Az összhatást csak fokozza a remekül eltalált zene, ami zongora és hegedű alapokra épül. Nem a tipikus anime muzsika, de nagyon fülbemászó, főleg az első opening-ending páros jazzes hangvétele. Mindezen felül a sorozat kiváló szinkronstábbal rendelkezik, és a készítőknek még a Japánban sikeres színész-író-fordító Ishizaki Koujit is sikerült megnyerniük narrátornak.

Lehet, hogy kissé elfogult az elemzésem, mivel ez az anime az egyik személyes kedvencem, de higgyétek el, ez a sorozat rászolgál az elismerésre. Mivel csak kevés képi erőszakot tartalmaz, bátran ajánlom mindenkinek, de inkább a 16 éven felüliek fogják értékelni, főleg mert a sorozat alapjául szolgáló manga is az idősebbeket célozza meg.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés