A legelső szezonja a Digimon-sorozatoknak, közvetlen előzménye a Digimon Zero Two-nak.

A sztori elején hét gyerekkel ismerkedhetünk meg, akiket a sors egy nyári tábor keretein belül hoz össze. Megismerkedhetünk Tai-jal, a néha konok és merész, de jó csapatjátékossal, Matt-tel, a hallgatag "én vagyok a vagány gyerek" típusú fiúval, és öccsével, a csupaszív T.K.-jel, aztán ott van még a kicsit fiús viselkedésű, de amúgy nagyon kedves lány, Sora, a számítógépek és egyéb intellektuális területek zsenije, Izzy, Mimi, aki mintha egy tipikus bishoujo anime főszereplője lenne ^_^, és végül, de mint az majd kiderül, nagyon nem utolsó sorban a sokszor túlzottan aggodalmaskodó, de amúgy megbízható Joe.
Kezdetben nem sok közük van egymáshoz a fiataloknak (leszámítva persze a testvéreket), de a nyári tábor után minden örökre megváltozik. Hirtelen havazni kezd, majd nem sokkal később egy teljesen más helyen, a Digitális Világban találják magukat, ami valószínűleg egy a miénknél gyorsabb idősíkkal rendelkező, de párhuzamos dimenzió, ahol a természetes élővilágot a növények és az adatokból felépülő, hol jobban, hol kevésbé aranyos szörnyecskék, a digimonok alkotják.
Ahogy annak lennie kell, természetesen hét hősünk hamarosan közelebbi kapcsolatba kerül ezekkel a lényekkel, nevezetesen mindegyikük harcos társra, de ami talán még fontosabb: jó barátra lel a fura kis szörnyek személyében. Közben az is kiderül, hogy nem véletlenül keveredtek bele ebbe a kalandba: Tainak és a többieknek "digiharcosokként" kell szembe szállniuk a Digitális Világ sötétebb felére született lényekkel, mint például a szokásosan minden hatalomra törő Devimonnal. De persze az ellenségek sora csakúgy végeláthatatlan, mint a kalandoké, az újabb digimonoké és egyéb szereplőké. Érdekes fordulatot jelent majd Kari, Tai hugának felbukkanása is, főleg az ő digipartnere miatt.
A sorozat általában önálló történetet alkot, a gyerekek hosszú utazását mutatja be, viszont mégsem hazudok túl nagyot, ha azt mondom, gyakorlatilag minden részre egy-egy új szörny jut.

A Digimon, csakúgy mint tagadhatatlan elődje, a Pokémon, szintén megosztja a lelkes anime-nézők táborát. A legtöbben félredobják a sorozatot mindenféle előzetes ismeret nélkül, mondván, úgyis olyan mint az említett előbbi, hisz ebben is ugyanolyan szörnyek vannak, meg amúgy is. Mégis azt kell mondanom, hogy bár a Pokémon kétségtelenül nagy szörnyecske-kultuszt indított el, mégsem említhető egy kalap alatt a kettő.
A sok szereplő miatt több kidolgozott karaktert ismerhetünk meg, mindegyikük kisebb-nagyobb jellemfejlődésen megy keresztül, csakúgy mint a digomonjaik. Ezek ugyanis képesek különböző, egyre erősebb szintekre digitalizálódni, melyek következménye a jóval erősebb fegyver, hatalmas termet, mély hang és egyéb csodás képesség.
Némi drámai vonulata is van a sorozatnak, talán annyival "életszerűbb", hogy a digimonok igenis sérülékeny jószágok, a szó szerinti adatvesztés pedig halálos is lehet számukra. Nem egy ilyen és ehhez közeli szituációba kerülnek hőseink.

A grafika egyszerű és aranyos (a szemek rajzolása leendő manga rajzolóknak gyakorlásképp tökéletes!), de minden olyan jellegzetes, amolyan digimonos lett ^_^, a színek kellemesek, a másik világ ábrázolása pedig szintén nagyon ízléses. Bár a sok szörny esete gyakran kockáztatja a gagyi, túlságosan gyerekes ábrázolásmódot, a Digimonban erre szerencsére nem igazán kerül sor, egy-két ritka kivételtől eltekintve az egészséges határokat mindig betartják a készítők.
A történet olyan rettenetesen sok újdonságot nem ad, de aki kellemes kikapcsolódásra, általános és örökérvényű tanulságok elmélyítésére (mint pl. milyen fontos a barátság, ill. lehet-e egyáltalán több egy digimon, mint egy veszélyes harcgép) vágyik, azoknak sok szeretettel ajánlom.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés