Hatsunejima szigetén, távol Japán nyüzsgésétől, örökké virágzó cseresznyefák alatt élik kicsit elrugaszkodott életüket a szereplőink, és járnak iskolába. Amint az anime belevág a mesébe, láthatjuk a két testvér, Nemu és Jun'ichi fura kapcsolatát, amit a barátok és barátnők epizódonként tesznek még és még furábbá, egészen addig, amíg mindent meg nem tudunk róluk, nevezetesen, hogy Jun'ichi családjában több boszorkány is akad, Nemu pedig örökbefogadott gyerek, Jun'ichi unokahúga, Sakura, aki szintén boszi, halálosan szerelmes Jun'ichibe.
Innen kezdődik a szokásos huzavona Nemu és Sakura között, merthogy míg Sakura végig Jun'ichin függ, Nemu éppen kezdi kimutatni, mit érez iránta. Persze a többi lány sem maradhat el, és lassan fürtökben lógnak a családon, de a drámai végkifejletben Jun'ichi végre elszánja magát és bevallja magának, hogy ő is szereti Nemut.

Tiszta és hagyományos romantika, méghozzá elszántaknak. A Da Capo kedves kis története megint hoz valami újat Japán megszokott mindennapjaiba, és ebben az újban, vagyis az örökké virágzó fák között és alatt tanúi lehetünk egy nagyon hosszú útnak, aminek a végét megint csak előre láttuk az első rész után. Unalmas, nemde? Végülis annyira nem, de megmondani már én sem tudnám, miért. Olyan ez, mint a víz lehet a szomjazónak. Mindegy, csak legyen, és ha van akkor már jó lesz, és lesz időnk végignézni a patakon, amiből iszunk. Végül is az is olyan mint a többi, ad vizet, csobog, és felfrissít, mégis tetszeni fog, amikor iszunk belőle a hosszú szomjazás után, és újra átéljük a kedves emlékeket más patakok partjáról.

A képi világ, és a rajzolás szintén erre erősít, hiszen az anime semmi újat nem hoz. Jó minőséggel viszi a mezőnyt, és a stílusa a más sok helyről ismerhető, szimbolikus karaktereket használó, már-már tradicionális anime, amiben mindenkinek akadnak szép emlékei.
A hangokra, még a zenékre is ugyanez jellemző. A kislányos hangok, és a karaoke teremből jött muzsikák mind-mind olyanok, mintha valahonnan ismernénk őket, vagy már hallottunk volna hasonlót. Ezret is.

Ha ajánlanom is kell, azt mondom a romantikusok bátran vessék rá magukat, illetve a boszi-mániákus kislányok se fogják vissza a pacikat, mert itt is létezik mágia, és léteznek a boszorkányok, akik mindenki háta mögött segítenek. Nomeg bajban is vagyok, mert a negatív lista hosszúnak ígérkezik, de nem akarom nyújtani - a film így is nyújtja magát elég hosszan - akinek nem kell egy sztenderd love-sztori, az nyugodtan lapozzon majd tovább.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés