A Cowboy Bebop története egy fejvadászcsapat tagjai körül forog, a nem túl távoli jövőben, ahol a Föld romokban hever, az emberiség pedig szétrajzott az űrben. A fullasztó bürokráciában virágzik a bűnözés, mindennaposak a lövöldözések, rablások, gyilkosságok. A korrupciótól tehetetlen rendőrség bevezeti az akár milliós végösszegű vérdíjakat, és megkezdődik a fejvadászok, vagy ahogy ők magukat hívják a Cowboyok kora. Ebben a zűrzavaros világban sodródik egymás mellé négy ember, és itt kezdődik a Cowboy Bebop története.

A Bebopot elég nehéz beleerőltetni bármilyen műfajba, vagy filmszerkezetbe. Előzmények nélküli kezdés, bizonyos szempontból nyitott vég, sok humor, melankolikus hangulat, és rengeteg megválaszolatlan kérdés. A szereplők jelleme egytől egyik tökéletesen kidolgozott és nagyon átgondolt. A főszereplő Spike Spiegel, egy életunt, a társaival nem sokat törődő fickó, akit semmi sem érdekel. Titokzatos múltjának boncolgatása tulajdonképpen a sorozat központi története. Rajta kívül még Faye Valentine egy pénzéhes, csinos, de roppant erőszakos fiatal lány, Jet Black a fél karját elvesztett volt rendőr, és Ed az őrült komputermágus fiúslány alkotja a csapatot. És ott van persze Ein a kutya is, aki jóval több egy átlagos négylábú házikedvencnél, és akit Faye előszeretettel kínoz. Ennek a fura bandának ad otthont a Bebop, Jet űrhajója, és az elején ez az egyetlen dolog, ami összeköti őket.

Az anime teljes mértékben epizodikus. Nagyon kevés egymást követő rész van, ami között közvetlen kapcsolat van. A karakterek különbözősége miatt elkerülhetetlenek a kisebb-nagyobb súrlódások, ami a film humorának jelentős részét adja. Emellett a szereplők önmagukban is hajlamosak különböző jellem, illetve helyzetkomikumok kialakítására. Mindezek ellenére a részekre egyfajta szomorkás, melankolikus hangulat nyomja rá a bélyegét. A karakterek legszembetűnőbb tulajdonsága ugyanis épp az a közöny, amely mai világunkat jellemzi. A szereplők, főleg az elején, nem törődnek egymással, és nem engedik azt sem, hogy bárki más törődjön velük. Belső monológok szinte alig vannak, a visszaemlékezések pedig elsőre igen keveset árulnak el az adott karakterről. Épp azért figyel oda a néző a legapróbb, legjelentéktelenebbnek tűnő információmorzsákra, utalásokra is, hogy ez által valamelyest teljesebb képet kapjon a karakterekről.

A grafikai megvalósítás remekül adja vissza a film sajátos világát. Remek űrharcokat láthatunk, és jól sikerült a Kapuk megvalósítása is. Ugyanakkor itt is jelentkezik egyfajta kettősség. Hol modern, minden jövőbeli extrával ellátott nagyvárosokat láthatunk, hol pedig kietlen sivatagokat 50-es 60-as évekbeli lerobbant verdákkal. A Jazzes zene elsőre fura lehet, de pár rész után az ember már el sem tudná képzelni nélküle a filmet. A mű több helyen is utal a zenére, általában a részek címei kötődnek a Jazzhez vagy úgy általában a zenéhez (pl.: Jupiter Jazz, Ballad of the Fallen Angels), de maga a Bebop szó is a Jazz egy válfaját jelenti.

A Cowboy Bebop tehát egy nehéz mű. Igen bonyolult belső tartalom párosul egy igen szűkszavú történetmeséléssel. Emiatt néhol talán érthetetlennek tűnhet, és valószínűleg lesz olyan is, akinek a sok elvarratlan szál nem tetszik, de az kétségtelen, hogy ezt a filmet áthatja egyfajta hangulat, egy olyan különös hangulat, melyről oldalakat lehetne írni, de megérteni igazán csak akkor lehet, ha az ember már egyszer megnézte.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés