|
Blue Drop: Tenshi-tachi no Gikyoku
 Wakatake Marit egy csak lányokból álló bentlakásos iskolába íratják. Korábban magántanulóként élte életét, így az új környezet megviseli a lányt. Az elmúlt 4 év otthon tanulása nem volt ok nélküli. Ugyanis nem sokkal az után, hogy szüleivel a Kamikakushi nevű szigetre költöztek, egy éjjel rejtélyes körülmények között a sziget valamennyi lakója meghalt Mari kivételével, és ő sem emlékszik a történtekre. A bentlakásos iskolában Mari megismerkedik szobatársával, Haginoval, aki kedves és nyugodt lánynak tűnik. Ám bemutatkozásuk pillanatában Hagino fojtogatni kezdi Marit, pillanatokkal később pedig úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Mari a történtek után mégis marad az iskolában, Hagino pedig ráeszmél, hogy Mari és ő már találkoztak korábban. Valamint az is kiderül, hogy Hagino nem az, akinek mutatja magát.
A Blue Drop 13 részben öleli fel egy 2004 és 2005 között megjelent sci-fi yuri manga történetét. A manga lényegében egy idegen faj és az emberek közötti háborút meséli el, a sorozat pedig a háború előtti időket mutatja be. A yuri történet elsősorban onnan ered, hogy az idegen faj, az Arume kizárólag csak nőkből áll.
A Blue Drop egy nagyon szép, kellemesen megrajzolt rövid sorozat. Nagyon szép a zenéje, és az OP zenéje is szívbemarkoló. A rajzolás kissé elmosódottnak tűnik, bár inkább azt mondanám, hogy fakó, mégsem kellemetlen a szemnek. A karakterek jók, szépen megkomponált történetet adtak az egésznek. Minden szereplő megfelelő időt kap, megfelelő helyen. A karakterek megrajzolása időnként mintha kissé elhanyagolt lenne, de ez nem túl vészes.
Történetileg két részre bontható a sorozat, egyik részét alkotja Mari története az iskolában, a másikat pedig az Arume faj. Ez kettészakítja a sorozat egységét. Mint egy flipper labda, ide-oda pattog a sztori, itt-ott összekapcsolva a dolgokat. A szinkronhangok nagyon jók, bár Akiko Yajima (Mari szinkronja) hangjával nem tudtam együtt érezni, ugyanis a Blood+ sorozatból Riku hangjával teljesen egybeolvadt számomra, és folyton ez volt a fejemben, amikor néztem.
Az utolsó epizód talán még a legkeményebbekből is könnyeket tud előcsalogatni, nagyon szép lezárást kapott a történet.
A Blue Drop talán nagyobb figyelmet kaphatott volna, ha nem kerül a képbe több jó sorozat, melyeket egy időben kezdtek vele vetíteni Japánban, gondolok itt pl. a Clannad sorozatra. Minden tekintetben tökéletes műről van szó, nagyobb vagy feltűnő hibák nélkül. Aki szereti a lassan folydogáló történeteket, egy csipet sci-fivel megáldva, az nyugodtan nézze meg, nem fog csalódni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Wakatake Marit egy csak lányokból álló bentlakásos iskolába íratják. Korábban magántanulóként élte életét, így az új környezet megviseli a lányt. Az elmúlt 4 év otthon tanulása nem volt ok nélküli. Ugyanis nem sokkal az után, hogy szüleivel a Kamikakushi nevű szigetre költöztek, egy éjjel rejtélyes körülmények között a sziget valamennyi lakója meghalt Mari kivételével, és ő sem emlékszik a történtekre. A bentlakásos iskolában Mari megismerkedik szobatársával, Haginoval, aki kedves és nyugodt lánynak tűnik. Ám bemutatkozásuk pillanatában Hagino fojtogatni kezdi Marit, pillanatokkal később pedig úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Mari a történtek után mégis marad az iskolában, Hagino pedig ráeszmél, hogy Mari és ő már találkoztak korábban. Valamint az is kiderül, hogy Hagino nem az, akinek mutatja magát. 
Súgó
